Magyar szerkezettár

volna

I. <a van ige felt módú egysz 3. sz-ű alakja.>

II. segédige (ragozhatatlan; múlt idejű igealakok után)

1. <feltételes m-ban.> adtam volna, ha ... | <látszat kif-ében.> mintha nem is ember, hanem szobor állt volna ott.

2. <múltra vonatk. óhajtó m-ban.> bárcsak írtam volna!

[↔van¹ ]

..........

volna

→ van ⊕ na[Cond.NDef.3Sg]

van¹

tn ige rég v. táj vagyon

1. létezik. gondolkodom, tehát vagyok; ▸ volt nincs ▸ egyszer volt, hol nem volt | kerül,akad. van, aki ...; ▸ vanni van pénzem, kedvem | vhol tartózkodik, vhol található. itthon van; hol van az órám? | (fn-i ign-vel) valami végzésére eltávozott. aratni van. | <jelenség, állapot, elvont dolog> léte észlelhető. sötét van; baj van. | (kérdő alakú névm-sal v. hsz-val és fn-i ign-vel) rendelkezésére áll valami, ami vmely cselekvéshez kell. van mit enni; van hol aludni; ▸ nem volt mit tenni mit volt mit tenni | <időszak> tart, <időpont> a jelenre, ill. a jelzett időre értendő. május van; két óra van. | <esemény, történés> tart, folyik, történik, ill. a jelzett időszakra, időpontra esik. értekezlet van; ma van a névnapja; ▸ van úgy ▸ mi van vele?

2. (hat-val) valamilyen állapotban, ill. valamilyen körülmények között található. ▸ jól van; készen van; összefüggésben van valakivel, valamivel ▸ soron van rajta van a sor valaminek a sora ▸ fenn van ▸ mozgásban van ▸ tévedésben van ▸ útban van ▸ úton van ▸ benne van valamiben ▸ úgy van ▸ jól van ▸ rendben van | (hat-i ign-vel) <állapot kif-ére.> nyitva van; fel van öltözve. | (hat-i ign-vel) <cselekvés, folyamat megtörténtének kif-ére.> el van utazva (helyesen: távol van, nincs itthon, elutazott). | ▸ ha valakinek vagyok volnék | valamilyen kapcsolatban, viszonyban van valakivel, valamivel, ill. valamilyen magatartást tanúsít iránta. jóban van valakivel; bizalommal van iránta; ▸ valamijére van valakinek, valaminek kárára, segítségére van; ▸ hatással, befolyással van valakire, valamire ▸ azon van , hogy , rajta van , hogy ▸ vmely állásponton, nézeten, véleményen van | ▸ valamiből van fából van. | ▸ valamennyiben van sokban van ez az utazás. | ▸ alul, felül van valamin felül van egy mázsán.

3. ▸ valakinek, valaminek van valakije, valamije két fia, kék szeme, szép háza van; vannak ötletei; van kedve, ideje; társai vannak; a fióknak van kulcsa; ennek oka van; ▸ van képe, lelke, szíve valamit tenni valamihez ▸ van helye ▸ van jövője

4. megvan (valamennyi, vmekkora). van már egyéves a kisfiad?; ez a cukor van két kiló. | ▸ van valamennyi ideje van már egy éve is, hogy ... | ▸ van annyi, akkora, olyan, mint van ő olyan erős, mint te.

5. (igei-névszói állítm részeként, a van alak kivételével) <a jelzett élőlény, tárgy, dolog, cselekvés> az, olyan, annyi, aminek, amilyennek, amennyinek az állítm névszói része mondja. szép vagy; tanár vagyok; ez a terület itt mocsár volt; a tied lett volna; jó volt sétálni. | <a jelzett személyt> az említett néven nevezik. mária vagyok. | ▸ vagyok vagyok szerető fiad ... | <a jelzett összeg> az ára. ötven forint volt métere. | <a jelzett anyagból> készült. műanyag volt a nyele. | <a csupa, merő szóval együtt, annak kif-ére, hogy az alany tele van a jelzett dologgal.> csupa sár volt a ruhája.

6. <tagadószóval, a nincs és sincs ige hiányzó alakjai h.> nem volt ott; én sem vagyok fából!

[←vannak←vagynak ‘ua.’ (fgr tőből)]

van²

fn táj

vagyon².

[←van¹ ]

na[Cond.NDef.3Sg]

____________________

ül¹

tn (és ts) ige

1. <ember, némely állat> testének megtámasztott alsó részére nehezedve nyugszik. ▸ úgy ül, mintha karót nyelt volna ▸ úgy ül, mint majom a köszörűkövön | <közlekedési eszközön, állaton> helyet foglalva utazik. lóháton, vonaton ül. | ts <lovat> valamilyen módon megül. | ts valamit valamilyenné koptat a rajta való üléssel. fényesre ülte a szoknyáját. | (ts is ) ▸ modellt ül

2. néha pejor hosszabb ideig marad vhol. ▸ valakinek a nyakán ül | valamivel huzamos ideig foglalkozik, szórakozik. egész nap a zongoránál ül.

3. (ts is ) biz börtönbüntetését tölti. lopásért ül; két évet ült.

4. <kif-ekben:> vmely állapotban van, és nem tud szabadulni belőle. fülig ül az adósságban.

5. vmely - székkel jelképezett - hivatalt betölt. trónon ül. | gyak. pejor <birtokban, hivatalban> hosszabb ideig élvezi anyagi, hatalmi előnyeit. a vezetőségben ül. | ▸ valamin ül ki ül a szótáron? | ▸ valaki vhol ül

6. rég ülést tart, tanácskozik. | ts <kif-ekben.> ▸ tanácsot ül ▸ széket ül valaki felett

7. ts elav katonailag megszállva tart.

8. (ts is ) vál ellep, borít. köd ül a tájon. | <érzés, tulajdonság> láthatóan mutatkozik valakinek az arcán, szemében. gond ül a homlokán. | <kisebb tárgy, kisebb tömegű anyag> vhol megtapadva, meglapulva ott van. könny ül a szemében.

9. <tárgy> szilárdan ott van, ill. pontosan illik valamibe, valamire. ez a fog még jól ül. | sp is <ütés, szúrás, vágás> célba talál. az érvei rendre ültek. | <a szl. m-ban:> valami rendben van, stimmel. itt valami nem ül; az eredmények ülnek. | ▸ a cél ül

10. ülve elhelyezkedik vhol. a földre ül. | be- v. felszáll vmely járműre, állatra. autóba, lóra ül. | elfoglal vmely birtokot, állást. bírói székbe ül; trónra ül. | irod rátelepszik valamire, ellep valamit. felhő ül a hegytetőre.

[?]

ül²

ts ige vál

<alkalmat> ünnepel.

[?←egy ’szent’ <?tör ]

____________________

ó/úgy

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ úgy

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

úgy

I. mut hsz; (kf: nép: ~abbul v. ritk: ~abban )

1. olyan módon. ne úgy csináld; úgy bánik vele, mint a gyerekkel; ▸ ha te úgy, én is úgy | ▸ nem úgy éva jól tanul, nem úgy a húga. | ▸ úgy , mint úgy anyám, mint apám (helyesen: mind anyám, mind apám ).

2. olyan állapotban. szegénynek született, úgy is halt meg; mindent úgy hagytam, ahogy volt. | ▸ úgy van | ▸ van úgy, hogy | ▸ úgy van, hogy úgy volt, hogy ma indulunk. | ▸ úgy van valamivel, hogy mint ahogyan | <helyeslés kif-ére.> ▸ úgy van biz: úgy is van | <történést jelentő igék mellett:> olyan körülmények, összefüggések között, olyan formában, sorrendben stb. úgy történt, ment végbe, hogy ...

3. ▸ így úgy

4. olyan minőségben. most nem úgy beszélek veled, mint a többiek.

5. olyan nagyon, annyira. úgy fáj a lába, hogy alig tud járni. | <felkiáltó m-ban:> igen nagy mértékben. úgy örülök! | <fogadkozásban, esküformában:> annyira, amennyire igaz, amit mondok. nem láttam, úgy éljek; isten engem úgy segéljen! | ▸ úgyabbul ritk: úgyabban rosszul jártam, de ő még úgyabbul.

6. akkor. kérdezd meg tőle, úgy majd megtudod; ez csak úgy jó, ha friss. | <feltételes mellékm főm-ában, ha a mellékm a főm előtt áll:> akkor. ha ön mondja, úgy én is elhiszem.

7. <nyomatékos figyelmeztetést, fenyegetést kifejező felszólító m-ban:> annak tudatában. úgy nyúlj hozzá, hogy velem gyűlik meg a bajod!

8. <érzékelést, értelmi működést jelentő igék mellett:> az(t). úgy látom, tudom, érzem, akarom, hogy ...; ▸ úgy látszik ▸ ha úgy tetszik ▸ hogy úgy mondjam

9. ▸ úgy sincs ne menj, ha úgy sincs kedved.

II. hsz

1. körülbelül. úgy öt óra tájban.

2. <mód- v. állapothat kiemelésére.> az a jó, amikor úgy szép csendesen esik az eső.

3. <a cselekvés véletlen v. esetleges voltának, ill. felületességének kif-ére.> futott, egyszer csak úgy megbotlott; nem tudom, csak úgy gondolom.

4. ▸ csak úgy nem akart semmit, csak úgy bejött.

5. ▸ csak úgy csak úgy rázta a zokogás.

III. msz

1. <helyeslés kif-ére:> úgy van. ▸ úgy, úgy!; úgy, ahogy mondod

2. nép | ▸ úgy ám úgy bizony két fiam van, úgy ám! | ▸ úgy ám, de [hozz bort!] úgy ám, de nincs pénzem!

3. néha gúny | <rendsz. kérdő hanglejtéssel:> valóban? úgy? azt hiszed? | ▸ vagy úgy ja úgy?!

4. gúny <megütközés, rosszallás kif-ére:> hát így áll a dolog! úgy! tehát félrevezettél!

[ fgr tőből]

____________________

áll¹

tn (és ts) ige

1. <ember, állat> a lábára nehezedve egy helyben marad. ▸ alig áll a lábán | ▸ áll, mint a sion hegye mintha gyökeret vert volna a lába úgy, mint egy faszent mint a sóbálvány mint a cövek ▸ áll, mint szamár a hegyen mint a bálám szamara | ts <kif-ekben:> ilyen helyzetben végez, ill. (másokkal együtt) létrehoz, kialakít valamit. őrt áll; sor(fala)t áll. | valaki más módon, ill. teste más részére nehezedve függőleges helyzetben tartja magát. kézen áll; | ▸ négykézlábra áll | ts ▸ útját állja valakinek valaminek | ▸ valakire áll

2. álló, függőleges testhelyzetbe helyezkedik. terpeszállásba áll; | ▸ lábra talpra áll

3. vhova odalép, odamegy, és álló helyzetben marad. mérlegre áll.

4. <növény, építmény, tárgy> (nagyjában) függőleges helyzetben a talajból kimagaslik. a kertben diófa áll. | <tárgy> vmely meghatározott helyen van, ott szokott lenni. hol áll a fogas?

5. <közlekedési eszköz> nem mozog, egy helyben van. | <közlekedési eszköz(zel) > vhova megy, hajt, és ott megáll. a ház elé áll a kocsi(val).

6. <szerkezet, gép, üzem> nem jár, nem működik. | <valami, ami mozogni, folyni szokott,> egy helyben marad. a patakban áll a víz. | <cselekvés, folyamat> nem halad előre. áll a munka.

7. <tárgy, anyag> (ki-, ill. felhasználatlanul) hever vhol. zsákszámra áll náluk a cukor. | <étel, ital> elkészítés után egy darabig érlelődik. még állnia kell a bornak.

8. megvan, fennáll, elkészült, ill. nem pusztult el. áll a híd. | ▸ valakinek áll valami | ▸ előtte áll

9. ▸ vhol írva áll | ▸ valakinek a nevén áll

10. <társas cselekvés> tart, folyik. áll a vásár.

11. érvényben van, érvényes. ez az érv nem áll. | ▸ áll valakire, valamire

12. <test része, tárgy> valamilyen helyzetben van. ferdén áll; | ▸ égnek áll ▸ a szeme sem áll jól | biz <hímvessző> merevedett állapotban van. | <ruha, (haj)viselet> vhogyan mutat valakin v. illik valakinek, ill. <viselkedés> vhogyan illik hozzá. szépen áll rajta v. neki a piros blúz; jól áll neki a mosoly. | ▸ valami jól, rosszul nem áll valakinek a kezében | ▸ valami a kezére áll valakinek

13. valamilyen helyzetben, állapotban van. ▸ fegyverben áll ▸ lángokban áll ▸ jól, rosszul áll

14. ▸ valamire áll | sp <mérkőzés, ill. játékos, csapat> vmely időpontban bizonyos arányú eredményt mutat.

15. vmely viszonyban van valakivel, valamivel, ill. máshoz való viszonyában vmely helyzetben van. hadilábon áll valakivel; arányban áll valamivel; hátrább áll valakinél; fölötte áll valakinek; első helyen áll; élén áll valakiknek, valaminek. | ▸ valamiben áll valakivel harcban áll velünk.

16. ▸ valakin, valamin áll nem rajtam áll.

17. <kif-ekben:> valamiben van. ▸ jogában, hatalmában, módjában áll valami

18. ▸ valamiből áll | ▸ valamiben valamiből áll élete küzdelemből áll.

19. helytáll, kitart vhol v. valaki, valami mellett. mögötte áll a nép. | ts ▸ állja a vadat

20. ts el tud viselni valamit, es. valakit. állja a hideget; nem állják egymást. | ts (t. n.) ▸ nem állja nem állja szó nélkül.

21. (ts is ) <ígéretet> megtart. állja a szavát; szavának áll.

22. ts biz valaminek a költségeit fedezi. ő állja a lakodalmat, a cechet.

23. vmely foglalkozásba kezd, ill. beáll, elszegődik valaminek vhova. munkába áll. | valakihez pártol, valamihez csatlakozik. valakinek a pártjára, zászlaja alá áll. | ▸ élére áll valakiknek, valaminek

24. ▸ valami áll valakibe valamijébe fogába állt a fájás.

25. ▸ valaki, valami áll a házhoz vendég, pénz áll a házhoz. | ▸ állok elébe ▸ neki áll feljebb

[ fgr ]

áll²

1. az arcnak a száj alatt levő, kerekded része. állon vág valakit.

2. ritk alsó állkapocs.

3. ▸ állig fegyverben fölfegyverkezve vasban ▸ állig begombolkozik | ▸ majd leesett az álla

[ fgr ]

____________________

nyelt

→ nyel ⊕ t[Pst.NDef.3Sg]

nyel

ts (és tn) ige

1. (t. n. is ) nyelvével és nyelőcsöve izmaival szájából a gyomrába juttat valamit. ha nyel, fáj a torka. | mohón eszik v. iszik valamit. biz: nyeli, mint kacsa a nokedlit.

2. tn ( -t ragos hat-val is ) efféle izommozgást végez, kül. hogy nyugalmat erőltessen magára. nyelt egy nagyot. | (t. n. is ) (indulatot, kellemetlenséget) magába fojt, szó nélkül eltűr. sok mérget nyel; egész évben csak nyelt.

3. <port, füstöt stb. > belélegez.

4. kissé vál <lyukacsos anyag, üreges tárgy> nagy mennyiségben magába fogad valamit. a föld nyelte az esőt. | biz <pénzt, anyagot> nagymértékben fogyaszt. | kissé biz <jármű nagyobb távolságot> gyorsan megtesz, befut. nyeli a kilométereket.

[ fgr ]

t[Pst.NDef.3Sg]

____________________

mintha

ksz (felt módú igével)

1. <hasonlító m-ban, annak kif-ére, hogy a főm-beli cselekvés, körülmény a mellékm-ban föltettnek felel meg.> olyan sötét van, mintha éjszaka volna. | <annak kif-ére, hogy a cselekvő szándékosan valamilyen látszatot kelt.> úgy tett, mintha nem tudna semmiről. | <felkiáltó m-ban, gúnyos állítás kif-ére.> ▸ mintha nem tudnám!

2. <a főm hozzáértésével, bizonytalan állítás kif-ére:> úgy tetszik, hogy ..., talán. ezt a fiút mintha már láttam volna.

3. <a föltett okot elhárító m bevezetésére.> nem azért mondon, mintha nem látnám; ▸ nem mintha nem mintha ő nem tudná, de ...

____________________

karót

→ karó ⊕ -t

karó

1. növények megtámasztására való vékonyabb farúd. karóhoz köti a babot. ▸ úgy ül áll, mintha karót nyelt volna

2. fa sátorrúd.

3. tört halálra ítélt ember felnyársalására haszn. hegyes rúd. karóba húz valakit.

4. isk biz elégtelen osztályzat. ▸ láttam én már karón varjút

[ tör ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].